CSENGERSIMA 1999
 
 
  		 – Határátkelõ 
 
 
 
 
 A Szamos-parti Csengersima határában a határátkelõ tervezett bõvítését megelõzõ régészeti feltárások 1998 októberétõl folytak. 
 
 

A rendkívül intenzív, nagy kiterjedésû lelõhelyen több mint 3 hektár feltárása történt meg. Ilyen volumenü munkálatokra elõször került sor a Szatmári síkságon.

 

 
Maga a lelõhely az egykori Ergr patak (jelenleg csator-na) teraszán húzódik. A jellegzetes szatmári "vendégmarasztaló" agya-gos talaj gyakran nehezí-tette a munkát.
 
 
A feltárt objektumok közül a legkorábbiakat a középsõ bronzkori Ottományi kultúra idõszakára keltezhetjük. Ezt a települést nagy valószí-nûséggel elárasztotta az Egre patak vize, sárga agyagos réteggel borítva be.
 
 
 
A bronzkori objektumok többsége némileg késõbbi idõszakra keltezhetõ: a Felsõszõcsi kultúra épületei, tároló és szemetes gödrei kerültek elõ nagy számban gazdag kerámiaanyaggal és számos bronztárggyal, valamint egy öntõminta töredékével. 
  
 
  az öntõminta 
 

 Itt kell megjegyeznünk, hogy az országhatár másik oldalán is folyt kisebb szondaásatás a szatmárnémeti múzeum régészeinek irányításával. A felsõszõcsi település egyik legérdekesebb együttese – egy bronztûkbõl álló együttes – ott látott napvilágot.
A felsõszõcsi kultúra objektumaiban fel-feltünnek a Gáva kultúrára utaló cserepek is, és – ha nem is nagy számban – elõfordult zárt gávai együttes is.

A bronzkor után hosszú ideig lakatlan volt a terület.
  

Majd az I. század legvégétõl – II. század legelejétõl mutathatók ki ismét a megtelepedés nyomai.
 
 

 
Az ekkor itt élõ lakosság az – elsõsorban kézzel formált – kerámia típusai alapján
 
részben dák, 
  
részben germán 
lehetett. 
 

A település folyamatosnak tûnik igen hosszú idõn keresztül. A III. század második felétõl leletanyaga gyökeresen megváltozik: elõtérbe kerül a szürke, korongolt (és gyakorta pecsételt díszû) kerámia, igen sok a római jellegû szemcsés, korongolt fazék. Voltak festett tálak, mécses- és üvegtöredékek.

  
 
Hat rostélyos fazekas-kemence is elõkerült. Az ipari tevékenységre e mellett öntõtégelyek, vasbucák, valamint a romániai oldalon elõkerült fogó utal. Igen gazdag a császárkori telep/ek fémanyaga: fibulák, kisebb vastárgyak, lándzsahegy, sarkantyú, valamint egy igen finom kivitelû, filigrándíszes arany fülbevaló
.
 
A császárkori település felhagyása után néhány évszázadig ismét lakatlan a terület.
  
A VIII-IX.századi objektumok száma csekély, a kicsiny település az Erge patak közelében keskeny sávban húzódhatott. A kerámia mellett egy sarkantyú keltezhetõ erre az idõszakra.
 
 

A leletanyag jelenleg a Jósa András Múzeumban tornyosul:

 
Restaurálása elkezdõdött – a munkát
 
 
Szinyéri Péterné 
 és        Németh Erika végzi. 
 
Az ásatás az õ, valamint
 
Száraz Csilla régész (Jósa András Múzeum), 
 
 
 
Bocz Péter (Hajdúdorogi Múzeum)
és 
 Mester Andrea gyûjteménykezelõ (Jósa András Múzeum) 
 
hathatós közremûködésével zajlott.
 
 
 
 
Almássy Katalin 
Istvánovits Eszter 
 
 
 
 
 
Irodalom:   Kelet-Magyarország LVI. évf. 117. sz. 1999.V.21. p.1. 
  Múzeumi Hírlevél XX. évf. 7–8. sz. pp.204–205.