Kisvárda a 14. és 15. században a magas egyházi és világi méltóságokat viselő Várdai család birtoka volt. A város területén metszették egymást azok az utak, amelyek Munkács, Beregszász és Szatmár felől a Tisza kanyaron át tartottak Királyhelmec és Kassa, illetve a Szepesség városai és a bányavárosok felé. Ezek a közlekedési kapcsolatok magyarázzák, hogy Várdának, mint piacközpontnak nagy volt a jelentősége.
Kisvárdán a zsidók az Esterházyak engedélyével telepedtek le. A források tanúsága szerint 1747-ben Kisvárdán egy zsidó élt, de 1784-85-ben már 118 főből állt a közösség, ami abban a korban jelentős nagyságúnak tekinthető. (1851-ben körülbelül az összlakosság 22,5 százaléka, 1910-ben pedig az összlakosság 30,2 százaléka volt zsidó.) A hitközség 1796-ban alakult, és 1801-ben már zsinagógát építettek. Nem tudjuk pontosan, hogy hol állhatott ez az épület, az azonban bizonyos, hogy a zsidóság a korabeli Serház utcára, Posta utcára és Szent László utcára koncentrálódott, tehát a hitélet központja is ezen a környéken állhatott, talán éppen a mai zsinagóga helye körül.
A századforduló előtt a zsidóság számának és anyagi erejének gyarapodása eredményezhette azt a döntést, hogy új zsinagógát emeltetnek. Az 1899. évi Kisvárdai Lapok közölte azt, hogy: "Vármegyénk szülötte, Grósz Ferenc műépítész a budapesti tőzsdepalotához nyújtott be tervezetet, ugyanez a fiatal műépítész készítette az itteni izraelita hitközség által építeni czélzott új templom tervét is." A megvalósításhoz pályázatot hirdettek, és 1901 áprilisában már épülőfélben levő templomról tudósít az újság. Az új - Csillag utcai - zsinagóga átadása valószínűleg 1901-ben vagy 1902-ben történt meg. Romantizáló homlokzatú zsinagóga, impozáns méreteivel a zsidóság lélekszámát és tekintélyének súlyát fejezi ki. Magasan emelkedik a szomszédos házak fölé, és formailag és érezhető rajta a szomszédos városok zsinagógáinak hatása. Az ívsoros elemmel hangsúlyozott, romantizáló főpárkány felett íves tető fedi az épületet. Alaprajzában a hagyományos (ortodox) zsinagógák elrendezését követi. A női karzatra az épület oldalhomlokzata felőli lépcsőházon keresztül lehetett feljutni. Az öntöttvas oszlopokkal alátámasztott karzat a belső teret három oldalról vette körül.
Az épület átalakításakor a frigyszekrényt lebontották, a fülkét befalazták. (A frigyszekrény restaurálva a zsinagógával egy udvaron levő imaházban kapott helyet.) Az épület homlokzatait eredeti formáinak megőrzésével állították helyre, a vallási szimbólumok azonban már nem láthatók. Belső terét kiállítási és kulturális célokra tették alkalmassá. 1983-tól múzeum működik benne.

(In the 14th and 15th centuries, Kisvárda was the property of the Várdai family, several of whose members held high religious and secular office. The town lay at the junction of roads linking Munkács, Beregszász, and Szatmár, by way of the Tisza bend, with Királyhelmec, Kassa, and the towns and mining centers of the Szepesség. These transportation links explain why Kisvárda served as an important commercial center.
It was the Esterházy family that gave permission to Jews to settle in the town. Sources indicate that in 1747 one solitary Jew lived in Kisvárda. By 1784-85, the community counted some 118 members, a not inconsiderable number by the standards of the times. (In 1851, Jews accounted for around 22.5 percent of the population, and in 1910, for 30.2 percent.) The Jewish religious community, formally constituted in 1796, had its first synagogue built in 1801. The precise location of this synagogue is not known; what is clear is that the Jewish residents clustered around the then Serház utca, the Posta utca, and the Szent László utca. It may be assumed that their religious activities were also conducted in this district, perhaps on the site of the present synagogue.
It was its growing and affluence in the years before 1900 that probably inspired the community to have a new synagogue constructed. In 1899, the publication Kisvárdai Lapok reported: "The architect Ferenc Grósz, a native of our county, has proposed a design for the stock exchange building in Budapest, the same architect who drafted the plan for the new temple that our town's israelite religious community proposes to have built." Bids were called for construction of this temple, and by April 1901 the newspaper was reporting on the work in progress. The inauguration of the new synagogue in the Csillag utca took place probably in 1901 or 1902. With its romantic facade and imposing proportions, the synagogue testified to the size and importance of the Jewish community. It looms high over the neighboring buildings, and its design reflects the influence of synagogues in nearby towns. An arched roof caps the building's rather romantic, multi-arched main ledge. The synagogue's ground plan follows the traditional (Orthodox) pattern. A lateral staircase leads up to the women's gallery. The gallery, suppported by cast iron columns, runs along three sides of the main hall.
When the building underwent conversion, the Torah cabinet was dismantled and the alcove walled in. (The restored cabinet was reinstalled in the prayer-hall that shared a courtyard with the synagogue.) The facade was restored in keeping with the original design, but the religious symbols are no longer there. The inner space was adapted to serve cultural purposes, notably as an exhibition hall. Since 1983, it houses a museum.)

A Rétközi Múzeum Kisvárda egyik legfigyelemreméltóbb épületében, a volt zsinagógában, Csillag utca 5 szám alatt található az egykori Vármúzeum jogutódjaként működő Rétközi Múzeum. A bejárati előcsarnokban a Holocaust kisvárdai áldozatainak emléktáblái láthatók. A földszinten kizárólag néprajzi anyag található, amelynek gyűjtési helye a Rétköz, és amely jelenlegi elrendezésében ezt a - Múzeumnak is nevet adó - tájegységet szeretné reprezentálni.
(A Rétköz, a hajdani Szabolcs vármegye egyik legkarakterisztikusabban elkülönülő természetföldrajzi tájegysége. A Tisza és a Nyírség homokdombjai által behatárolt 142 553 katasztrális hold nagyságú rész, a Lónyai csatorna megásásáig - 1895-1898 - az ecsedi láphoz hasonló vizes, nádas ingoványos terület volt. Egy ilyen helyen, nehezen megközelíthető volta miatt, régibb, ősibb módon éltek az emberek. A néhány év híján egy ezredévnyi természeti állandóság majdnem homogénné formálta az itt élő emberek etnográfiai karakterét, és létrehozott egy olyan gazdasági, társadalmi és életmódbeli különállást és sajátosságot, amely tükröződött az itt lakók tudatában is. A Rétköz egyik legnevezetesebb kutatója Kiss Lajos volt, aki harminc települést sorolt a tájegységbe. Területi körülhatárolását a későbbi kutatók is elfogadták.)
A kiállított néprajzi anyag a következő egységekbe van rendezve: Ajaki ház és cifra pitvar, Kovácsműhely, Rétközi szoba és kamra, Szövőház.
A galérián három állandó kiállítást tekinthet meg az érdeklődő: egy 19. század végi polgári szobabelsőt, a Polgári gyökerek címűt, ami rövid betekintést nyújt Kisvárda egykori iparosainak életébe, valamint a Mesterek és tanítványok címet viselő képzőművészeti kiállítást.