Munkámban megpróbáltam összegyűjteni a Kárpátalja honfoglalás és Árpád-kori leleteit, lelőhelyeit (a települések kivételével) (1. kép).

      A mai Kárpátalja területének honfoglalás és kora Árpád-kori régészeti leleteinek összegyűjtése, tanulmányozása és publikálása a XIX. század második felére nyúlik vissza, s szorosan összefonódott Lehoczky Tivadar (18301915) nevével. Az első honfoglalás kori leletre Lehoczky 1870 nyarán bukkant rá Szolyván, s helyesen meghatározta annak korát és a magyar honfoglaláshoz tartozását. Ugyancsak ő tanulmányozta és közölte elsőként a beregszászi Kishegyen talált előkelő honfoglaló sírját.

      A XIX. század végén a XX. század elején aktív régészeti tevékenység folyt Ungváron is, ahol Stieber Edének köszönhetően múzeum jött létre. Az első szerzemények között ott találjuk az 1875-ben összegyűjtött és részben kiásott salamoni X. század végi XI. század elejei temető leleteit.

      Leszögezhetjük tehát, hogy a kárpátaljai honfoglalás és Árpád-kori emlékek tanulmányozásának első korszakában (18701914) igen fontos leletek kerültek napfényre (Szolyva, Beregszász, Salamon), amelyek alapján a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az Anonymus által leírt honfoglalás, pontosabban annak a mai Kárpátaljára vonatkozó része (a vereckei bejövetel) történelmi valóság.

      A két világháború között a régészeti kutatás szisztematikussá vált, színvonala emelkedett. Ennek ellenére a tárgyalt korszak régészeti emlékei továbbra is csak a véletlennek köszönhetően kerültek elő, mint ahogyan azt a második beregszászi honfoglalás kori sír példája mutatja. A kárpátaljai leleteket helyesen kapcsolták össze a IX. század végén a Kárpát-medencét megszálló honfoglaló magyarokhoz.

      A II. világháború idején a régészeti kutatás csaknem teljesen megszűnt két publikáció kivételével.

      A következő korszak a háborútól az 1980-as évek végéig az 1990-es évek elejéig tartott. A kárpátaljai régészet fejlődésében ez egy fontos, ám ellentmondásos időszak volt, melyre rányomta bélyegét a kor ideológiája, s ez különösen igaz a honfoglalás és Árpád-kor emlékeinek kutatásában. A korszakot a Kárpátalján hatalmas mennyiségű anyag összegyűjtése jellemzi, de a kutatás, elemzés szünetelt. Elméleti téren jelentős visszaesés tapasztalható még a XIX. századhoz viszonyítva is. A honfoglalás kori leletek teljesen kikerültek a kárpátaljai régészet vérkeringéséből, az Árpád-koriak pedig az ún. elnevezést kapták.

      19861987-ben V.A. Bobkov Csoma községben honfoglalás kori temető egy részét tárta fel új korszakot nyitva a kárpátaljai honfoglalás kori régészetben.

      1991-ben a Szovjetunió szétesésével Ukrajna független állam lett. Ezzel együtt új korszak kezdődött a kárpátaljai régészet fejlődésében. Egyik oldalról a régi dogmák elhagyása jellemezi e korszakot, másik oldalról a régészeti kutatások anyagi forrásainak hirtelen apadása. 1993-ban Csomán újrakezdődtek az ásatások. A temető eddig feltárt sírjainak előzetes közlése megjelent.

BeregszászKishegy 1. sír

Végül szeretném megjegyezni, hogy Kárpátalján a honfoglalás és Árpád-kori régészet most teszi meg az első igazi lépéseket. A terület viszonylagos szegénysége e korszakokban csupán látszólagos.