Utak a múltba

A kiállítást rendezte: Raczky Pál, Kovács Tibor, Anders Alexandra.

A kiállítás az M3-as autópálya régészeti leletmentéseinek legjelentõsebb eredményeit tárja elénk.

Az újkõkori (neolit) idõszak leleteit jelenleg Franciaországban mutatják be a rendezõk.
A rézkor idõszakának leleteit három vitrinben láthatjuk. A három lelõhely: Polgár-Nagy Kasziba, Szihalom-Pamlényi-tábla és Szihalom-Sóhajtó.
Polgár-Kengyelköz
(Sz. Máthé Márta, Csányi Marietta, Tárnoki Judit, Dani János, Hajdú Zsigmond és Raczky Pál ásatása)
Emõd-Istvánmajor
(B. Hellebrandt Magdolna ásatása)

 
Oszlár-Nyárfaszög
(Kalicz Nándor és Koós Judit ásatása)

A bronzkor közel két évezredet ölelt föl (Kr. e. XXVII/XXVI.-IX/VIII. század). Ebben az idõszakban fedezik fel a bronzot: a réz és az ón ötvözetét. A helyi kis mûhelyek mellett bronzmûves központok is kialakulnak.

A bronzkor utáni idõszak észak-magyarországi történetétérõk meglehetõsen homályos ismeretekkel rendelkezünk. A Kr.e. VI. században a terület lakossága a szkíták megjelenésével lépett ki a névtelenségbõl.
 

Nyíregyháza-Manda-bokor
A IV. század második felében nyugati irányból érkezett új népesség az Alföld északi peremére.A korábbi szkíta lakosság békésen együtt élt az új jövevényekkel, akiket latinul gallnak, görögül keltáknak neveztek.
 
 

Sajópetri-Hosszú-dûlõ
(Szabó Miklós-Jean-Paul Guillaumet és Kriveczky Béla ásatása)
A kelták a Kárpát-medencében megélték a római hódítás idõszakát. Közel akkoriban, amikor a rómaiak tartománnyá szervezték a Dunántúlt Pannonia néven, az Alföldön új, keleti népesség jelent meg, a szarmaták, akik egészen a hun invázióig a Dunától keltre fekvõ terület urai maradtak. 
A hunok mindent elsöprõ vihara indította el a nagy népvándorlás egymást követõ hullámait. Elõbb germánok, késõbb avarok vetõdtek el vidékünkre.

V. századi leletek a kiállításon:


Ezüst lemezes ruhakapcsolók Mezõkövesd-Mocsolyás lelõhelyrõl
(Lovász Emese ásatása)
Arany ruhakapcsoló Szihalom-Budaszög lelõhelyrõl
(Fodor László ásatása)
Üvegpoharak 
Mezõszemere-Kismarifenék lelõhelyrõl
(Domboróczky László ásatása)
A hunkori népesség sajátos szokása volt a koponya mesterséges torzítása.

A kiállítás avar anyaga Sajópetri-Hosszúrétrõl származik (Lovász Emese ásatása):

  A 121. sírban talált lókoponya zablával.

Az M3-as út által érintett területen a honfoglalást követõen, az Árpád-kor elejére apró, egymás közelében fekvõ falvak sora alakult ki. A fontosabb utak mentén már ekkor is kiemelkedett egy-egy település. Fejlõdésüket derékba törte a tatárjárás 1241-ben. A katasztrófa után nagyobb, szabályosabb települések alakultak ki.
 

Muhi-Templomdombi leletek, illetve kút rekonstrukciója.
(Laszlovszky József, Pusztai Tamás és Tomka Gábor ásatása)

(A fotók és a szöveg egy része az Utak a múltba. Az M3-as autópálya régészeti leletmentései. / Paths into the past, Rescue excavations on the M3 motorway. Szerk.: Raczky Pál–Kovács Tibor–Anders Alexandra, Budapest 1997. kötet alapján készült.)