Az Alföldön megtelepülõ szarmata törzsek a II. század elejétõl immár két római tartomány – Pannonia és Dacia – közé ékelõdtek. Ebbõl nemcsak szorongatott politikai helyzet származott, hanem tranzit területi szerep is, hiszen a Birodalom kereskedõinek át kellett kelniük a szarmaták földjén ahhoz, hogy portékájukat eljuttassák az arany- és sóbányáiról híres erdélyi provinciába (Daciába). Nem csoda tehát, hogy a római kereskedelmi utak mentén és azoktól távolabb is nagy mennyiségben tûntek fel a tartományi mesterek termékei: díszedények (terra sigillata, mázas kerámia stb), különbözõ ékszerek (fibulák), tükrök stb. Értékmegõrzõ szerepe miatt keletje volt a római pénznek is a szarmaták körében.