MEGNYITÓ   Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégek! Rendhagyó eseménynek vagyunk részesei. Magyarországon tudomásom szerint először fordul elő, hogy egy közgyűjtemény cirkusztörténeti dokumentumokat állít ki. Az, hogy Nyíregyházán valósul meg külön öröm számomra, és azt mutatja, hogy a múzeum munkatársai fogékonyak olyan új témák bemutatására, amelyek közel állnak mindennapjainkhoz. Bízom abban, hogy törekvésüket, a látogatóbarát múzeum kialakítását, amely egyben a magyar múzeumi stratégia új irányzatát is jelenti siker koronázza. Természetesen ez a kiállítás sem jöhetett volna létre, ha nem lenne egy olyan megszállott gyűjtő, akinek a színházi és a cirkuszművészeti események iránti vonzalma vezetett az előadóművészetek 250 évét magában foglalógyűjtemény megteremtéséhez. Örömmel köszönthetem körünkben Schulte urat, aki gyűjteményét 1999-ben hozta el Magyarországra, és azóta is itt él közöttünk Nyírbátorban, saját múzeum-házában. Ez a kiállítás a gyűjteménynek csak töredékét tudja bemutatni. Csak válogatás, ízelítő abból a hatalmas és változatos anyagból, amely több ezer könyvet, műsorfüzetek és fotók ezreit, plakátok és posterek tömegét gyűjtötte egybe. Mégis hű képet kaphatunk arról a csodálatos világról, amely akkor vesz körül bennünket, ha szinte gyermekként belefeledkezünk. A kiállított plakátok ide varázsolják a bohócokat, a levegő akrobatáit, bemutatják a vadállatok megszelídítőit, felvillantanak látványos produkciókat. Egy-egy híres artista, vagy cirkuszi dinasztia megjelenése a fényképeken, az maga az élő történelem. Egy szakma élő történetének, valódi esszenciájának megjelenése és üzenete. Az erőfeszítések, a kemény munka, a kockázatok, a kreativitás, az alkotás és a naponta megszülető csoda világa. A bemutatott gyűjtemény sokszínű tárgyi anyaga nemcsak a cirkuszművészet fejlődését mutatja be, de valós képet kaphatunk arról a technikai fejlődésről is, amely végbement Európában a XIX. és a XX. században, és amely folytatódik napjainkban. A cirkusz fogalmához sokféle romantikus, néha túlzó, vagy egymásnak ellentmondó elképzelés tapad. Hol különös vonzó világnak, hol a szabadság, vagy épp ellenkezőleg a megalázottság, a kirekesztettség jelképének tekintették. Egy azonban biztos, a cirkusz elbűvölő, lélegzetelállító látványosság. Egyaránt épít az érzelmekre, a váratlanra, a testi erőre, ügyességre, a különleges képességekre, a szépségre a groteszkre és mindezek ellentétére és harmóniájára. Olyan szórakozás ez, amelyben a félelem, hogy történik valami rendkívüli, szokatlan, bizony állandó vendég. A néző azért jön, hogy szórakozzon, de közben tudja, hogy a formák és színek varázsát egy másodperc alatt eltüntetheti egy rossz mozdulat, vagy egy kelleténél idegesebb vadállat. A latin eredetű szó azt sugallja, hogy a mai értelemben vett cirkuszt az ókori folytatásának tekintsük. Ez azonban tévedés, hiszen a modern cirkusz kialakítása egy angol főúr, egy katonatiszt, Philip Astley nevéhez fűződik, aki a hadseregtől leszerelt és feleslegessé vált lovakkal tartott különféle lovas bemutatókat, az általa kitalált kör alakú porondon. A porondon bemutatott attrakciók, a cirkuszi show a mai napig ugyanilyen formában működik. A XIX. század fordulóján, a XX. század elején a cirkusz divatba jön. Regény és drámaírók, festők és színészek, rendezők rajongnak érte és látogatják az előadásokat. Mi volt a vonzó a cirkuszban és a többi nem verbalitásra épülő műfajban? Elsősorban az, hogy a ritmusra, zenére végrehajtott fizikai gyakorlatok a testre, a test szépségére, hajlékonyságára hívták fel a figyelmet, és a mozdulatok kifejezőereje, harmóniája egy különleges és újszerű művészi kommunikációs lehetőséget is megteremtett. Új megvilágítást kapott a tér, a díszlet és nem utolsó sorban a művészek játéka, mozgása. A test a térben jelentős hangsúlyt, új értelmezést nyer és többé már nem csak dekoratív szerepe lesz meghatározó. A szakemberek az újra felfedezett populáris, népi formákat is integrálni szeretnék a színházművészetbe, így jutnak el a vásári komédiákhoz, a varieték világához. Akárcsak a színház esetében az új cirkusz kialakulásában is Franciaországé a vezető szerep. A XX. században az egyes műfajok erősen hatnak egymásra, így van ez a színház és a cirkusz esetében is. A század elején főleg a cirkusz inspirálja a színházi alkotókat. A hagyományos formák ellen lázadva számos kísérlet, rendhagyó produkció születik. Egyre több színházi rendező rendez cirkuszban, vagy cirkuszi formákat emelnek be színházi előadásokba Ez történik nálunk is amikor a 30-as években a magyar színház is bevonul a cirkuszba. A Vígszínház sikeres színészei számára a szokatlan környezet újabb lehetőségeket kínál. 1934-ben Bús Fekete László a "Cirkusz csillaga" című darabját a Beketow Cirkuszban mutatják be. Később, 80-as évektől szembetűnő dinamikával a cirkusz újul meg. Tradícionális világát számos új elemmel gazdagítja és egyre többször él alkotó módon a színház és a kortárs táncművészet látásmódjának és eszközeinek felhasználásával. A műfajok keverednek, az átjárás a műfajok között egyre könnyebbé válik. Ezzel szinte egy időben tanúi lehetünk a cirkuszművészet látványos technikai megújulásának, amely során a műfaj él a kor színvonalán megjelenő lehetőségekkel, a látvány és hangtechnikával való szoros együttfejlesztéssel. E műfaji és technikai lehetőségekkel a hagyományos, a tradícionális koncepcióval játszó cirkuszok eszköztára is gazdagodott. Ugyanakkor megjelentek alapvetően új irányzatok. Ezek az új társulatok elsősorban a hagyományos cirkuszi előadások szerkezetét vetik el, ugyanakkor megőrzik a közönséggel való szoros, sokszor interaktív kapcsolat hangulatát, karakterét, a cirkuszi játéktér formáját. E társulatok átlépik a műfajok közötti mára már koránt sem merev határokat. A zenei és vizuális elemeket, egyfajta különleges nyelvet tematikus előadássá kovácsolják össze. Ezekben a produkciókban már nincs porondmester, nincsenek állatok, a cirkuszi sztárok helyett a társulat összjátéka válik professzionális alkotássá, amelyben az egyéniségek egészen más helyzetben és szerepben tűnnek fel. Itt nem különálló cirkuszi és artista produkciókat mutatnak be, hanem a látvány és hangeszközöket gazdagon használó, egységesen, tematikusan felépített keretben jelennek meg. Az újszerű cirkusz egyik legígéretesebb, különleges és nagy közönségsikerű csoportjait alkotják az 1984-ben alapított kanadai Cirque de Soleil a "Napfény cirkusza" utazó társulatai. 2004-ben már 10 önálló produkcióval járják a világot és közel 10 millió néző látta előadásaikat. Úgy tűnik tehát, hogy a megújuló cirkusz műfaja a XXI. században is virágzik. Egy több nyugat európai országot is érintő felmérés szerint a cirkusz ma az egyik legnépszerűbb és leglátogatottabb műfaj, és látogatói között egyre több a felnőtt. Őszintén remélem, hogy ezzel a néhány gondolattal és információval Én is hozzájárulhattam ennek a szép kiállításnak a sikeréhez. Még néhány pillanat és Önök ott állnak a kiállítás képei előtt. Kérem, gondoljanak arra, hogy a világ számos pontján ezekben a percekben vonulnak be a porondra az artisták, a fények kigyúlnak, a karmester jelt ad, a függöny felmegy és a cirkusz élni kezd. Az előadás megkezdődik. Minden alkalom egyszeri és megismételhetetlen élmény. Mégis, ma itt Douwe Shulte úr jóvoltából bepillanthatunk ezeknek a régen volt előadásoknak a kulisszái mögé, megérezhetjük különlegességét, hangulatát, láthatjuk fellépő művészeit. Most itt mindannyiunké lehet az "illúzió szépsége". Meghívó       Megnyitó     Webtárlat