ringatón lebegõ szerelmes álmok szivárványos szövedéke. Képnek született emlékek, utak, világok csodák. Színek: asszonyszem kék, tengerkék, búzavirágkék, nyáresti ég-kék, aranysárga, narancs-sárga, hold-sárga, búza-szõke, aranyszõke, napsugár-szõke, tengerzöld, pázsit-zöld, banánzöld, zöldeskék, kékeszöld, gleccser-zöld, föld-barna, bronzbarna, rozsdabarna, felhõszürke, rézvörös, rõt-vörös, tûzvörös, rozsdavörös, sápadt csillag színû. Formák: ívek, vállak, csípõk, szemöldökök, dombok, hullámok, öblök, emberkatedrálisok, ember-felkiáltójelek, embersugarak, csúcsívek, kubusok. Mindez szikrázóan sápadt pontocskák ezreibõl összerakva, hol összeolvadó, hol szétváló színharmóniákat alkotva, délibáb, fata morgana illúziójának érzetére késztetve, míves, ugyanakkor könnyednek tûnõ szín és formakezeléssel. Ez Szûcs Árpád költõi festményeinek, képi költészetének lényege

    Szûcs Árpád életútja a múlt század - de furcsa így kimondani - elsõ harmadának végén Ipolypásztón indult, majd Hódmezõvásárhely, Pápa, Sztálinváros (Dunapentele), Szeged állomásokon át futott. Ez utóbbi közelebbi színhelyei: Tanárképzõ fõiskola, Madách utcai iskola, Móra Ferenc Múzeum, Sóhordó utca, majd Sövényháza - ez a mai Ópusztaszer - Testhalom, ahol a festmények jelentõs része született. Bejárta a fél világot, impresszióit a Csendes-óceántól, és az Appalach hegységtõl a japán tengerig elterülõ félgömbön gyûjtötte. Látta Európa észak-fokát, s a krétai öblöket, az Alpok gleccsereit, Moszkva, Párizs, Róma fényeit.

    Most, hogy lassan hetvenkedõ korba érkezik, alkotó energiái felszabadultan, valami csodálatos energiaforrástól újra töltõdve szárnyalnak, s kiállítások, új alkotások sorával lepi meg tisztelõit s barátait, alkiknek sorába tartozom én is immár 31 éve.

    Sok olyan mûvészt ismerek, akiknek elméleti tudása, tehetsége, technikai készsége lehetõvé tette, hogy alkotásaiban nyomon követhessük a képzõmûvészet, a festészet történetét az õsembertõl, Botticellin át akár Pollockig. Egy valami azonban csak nehezen fedezhetõ fel remek alkotásaikban, önnön lelkük, önmaguk kifejezése, kiteljesedése. Szûcs mester is mindent tud, ismeri a szakma csínját-binját, történetét, kisujjában vannak a legravaszabb trükkök, de képei összetéveszthetetlenek, jellegzetesek, szeretni s csodálni méltók. Témái közül hiányzik a szomorúság, a sötétség, a balsors, mellyel mi, magyarok, olyan sokat foglalkozunk. A szépet keresi, s leli is meg, ajándékozza mindnyájunknak. Ne várjanak tõlem tárlatvezetést, magyarázgatást, összehasonlítást, mérlegelést, külön értékelést, nem tudok mást mondani, mint a tárlatot bevezetõ mondókám elején. .

    Selyemillatú ringatón lebegõ szerelmes álmok szivárványos szövedéke. Képnek született emlékek, utak, világok, csodák. Színe: asszonyszem kék, tengerkék, búzavirág-kék, nyáresti ég-kék, aranysárga, narancs-sárga, hold-sárga, búzaszõke, aranyszõke, napsugár-szõke, tengerzöld, pázsit-zöld, banánzöld, zöldeskék, kékeszöld, gleccser-zöld, föld-barna, bronzbarna, rozsdabarna, felhõszürke, rézvörös, rõt-vörös, tûzvörös, rozsdavörös, sápadt csillag színû. Formák: ívek, vállak, csípõk, szemöldökök, dombok, hullámok, öblök, emberkatedrálisok, ember-felkiáltójelek, embersugarak, csúcsívek, kubusok. Mindez szikrázóan sápadt pontocskák ezreibõl összerakva, hol összeolvadó, hol szétváló színharmóniákat alkotva, délibáb, fata morgana illúziójának érzetére késztetve, míves, ugyanakkor könnyednék tûnõ szín és formakezeléssel.