„Hóbortos és európai tudós, a nyírségi honfoglalók sírásója; a kiskirályoktól való figura; röpke gavallér; legjobb orvos fél Magyarországon, kinek csodatetteit bízván zenghetné a lant; félig csodatévõ fantom, félig elkésett lovag a régi, duhaj Magyarországból; zsebkéssel operáló doktor; tudós orvos, ki lobogó hajjal futott kétkerekû kocsiján; rugalmas ellentálló, mint az agár és változatlanul egyforma, mint a nyírségi homok; bölcs és bolond volt, szent és hiszékeny magyar ember volt. Jósa András bátyámnál kedvesebb, eredetibb, értékesebb regényalak kevés járt még magyar talajon. Regényt kell írni róla..."

Krúdy Gyula

    Nagyapja orvosi tanulmányait olvasva kapott kedvet az orvosi egyetem elvégzésére, melyhez kis kerülõ – két év jogi tanulmány, majd gazdasági akadémia – jutott el. Fiatalon megyei fõorvossá nevezték ki. Elõször Nagykállóban, majd – Nyíregyháza megyeszékhellyé válása után – 1884-tõl Nyíregyházán dolgozott.

    Igen jelentõs eredményeket ért el a közegészségügy terén. Példaként csak egy adatsor álljon itt: az évenkénti diftériás gyermekhalálok száma 1000-rõl 50–60-ra csökkent. Ezt hatásos injekció-sorozatok és tisztasági intézkedések segítségével érte el (pl. az artézi kutak fúrásának népszerûsítése.)

Nem véletlen, hogy ezeket  az egészséges vizet adó  kutakat „Jósa-kútnak"  nevezte el a nép.

A megyében dolgozó orvosokkal és gyógyszerészekkel való személyes jó viszonyát bizonyítja az az ékköves-zománcos díszû, bõrkötésû album, melyet 40 éves orvosi jubileumán kapott a kollégáktól.

A gyógyítás nem volt elegendõ ahhoz, hogy ezt a rendkívül érdeklõdõ, mindenre nyitott, fürge gondolkodású embert lekösse. A lehetõ legkülönbözõbb dolgokkal foglalkozott részben azért, mert érdeklõdött irántuk, részben pedig azért, hogy imádott kórházának fenntartásához pénzt szerezzen. 

Talán kikapcsolódásnak is megtette a fafaragás, amikor elmélkedhetett, pihentethette az agyát. Ennek egyik igazán rá jellemzõ példája az a szék, melynek támlájára a bezdédi honfoglaló tarsolylemez mintáit faragta.

Mesterségbeli tudását jól mutatja az eredeti képe.
 

A régészetet is korát meghaladó színvonalon ûzte. Hogy a pusztulástól megóvja a földbõl kikerülõ emlékeket, Régészeti Egylet alapítására bírta néhány földbirtokos barátját 1868-ban.Ugyan egy idõ után csökkent az urak lelkesedése, Jósa A. viszont töretlen szorgalommal szedte össze a tárgyakat. Helyzeti elõnyben is volt persze, hiszen mindenfelé megfordult a megyében s sokan látták benne életük megmentõjét. Páciensei gyakran fizettek neki régészeti leletekkel.

 Ezen és az ajándékokon túl saját ásatásaival gyarapította a kis kollekciót. Egész életében különös figyelmet szentelt a honfoglaló magyarok temetõinek és a megye területén található mesterséges halmoknak (kurgánoknak).
  

Újító szelleme és az orvosokra   jellemzõ precizitása itt is   megmutatkozott. A sírokról   méretarányos sírrajzot, a temetõkrõl   pedig összesítõ térképet készített.

        Pontos és alapos megfigyeléseit hírlapi cikkeiben és a múzeum adattárában fellelhetõ jegyzeteiben rögzítette. Ahogy egyik utóda, Csallány Dezsõ megállapította: „Múzeumának nemcsak összegyûjtõje, hanem tudományos feldolgozója, tárgyainak táblákra fûzõje, másolója, rajzolója, fényképésze, mutogatója, megõrzõje, még portörülgetõje is volt" Ezeknek köszönhetõ, hogy eredményeit a modern kutatás is teljes értékûként tudja felhasználni.
   

Már a legelsõ idõktõl kezdve rendszerezte a hozzá került tárgyakat, képes leíró kartonokat készített mûvészi színvonalú rajzokkal, pontos adatokkal, s hamar elkészült az elsõ nyomtatott(!) katalógus is. Nemzetközileg elismert szakemberek segítségét kérte az egyes darabok korának és funkciójának meghatározásához. Ennek köszönhetõen a gyûjtemény hamar ismertté vált.

A 84 éves koráig, haláláig aktív és tevékeny doktort népes család vette körül. Rajtuk kívül is rengeteg ismerõs megfordult a házban, ill. a Jósa-féle fafaragásokkal díszített nyaralóban.

Ilyen együttlétek alkalmával élhette ki színészi és zenészi ambícióit a Nyírség csodadoktora.