A nagykállói értelmiség, akár más településeken, önön szórakoztatása érdekében szívesen kötötte össze a hasznosat a kellemessel. Ezt bizonyítja az 1880. október 17-én ideiglenes vezetőséggel megalakuló Műkedvelő Társulat, amelyről november 11-én a következőket írja a Nyírvidék: "... nemrég alakult dr. Jósa elnöklete alatt, és nemsokára a beálló unalmas téli estéken felolvasások, dal- és zeneestélyek, színi előadások rendezését tervezi."² A tudósítás egyébként a következő "lelkesítő" szavakkal zárul: "Mutassuk meg a világnak, hogy a magyar ember, jelesül a nyíri is, nemcsak korteskedni, agarászni, filkózni és makaózni s vinkónál mulatozni, hanem a szépművészetekért lelkesülni is képes, - ha akar." Az előadás tiszta jövedelmét pedig a szegény sorsú tanulók felruházására kívánják fordítani. A társulat alapító tagjai között szinte csak polgárok szerepelnek. Itt találjuk Klincsek József főreáliskolai tanárt, Schönbrunn Zsigmondot, az izraelita elemi iskola tanítóját, dr. Bleuer Miklós orvost, Görömbey Péter ref. lelkészt, Rédey János gyógyszerészt és még sorolhatnánk a neveket.

Az ideiglenes vezetőség eredményes munkáját bizonyítja, hogy 1880. november 21-én már sor kerül az első előadásra, s két egy felvonásos darabot mutatnak be. (Julius Roderich Benedix: A nőgyűlölő c. vígjátékát és Lunn József: Apró félreértések c. színdarabját.) A darabokat a már korábban is emlegetett, színpadot is megjárt kórházi gondnok rendezte, Divizy Lajos. A fél nyolckor kezdődő előadásra a régi vármegyeháza nagyterme zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel. A két előadásról G.P. monogrammal, minden bizonnyal Görömbey Péter tudósít a Nyírvidék hasábjain. Természetesen, ahogy írja minden elismerésre méltó volt. Néhány megjegyzéséből arra következtethetünk, hogy a társulat azért vihette olyan gyorsan színre a két produkciót, mert már gyakorlott műkedvelők is voltak közöttük. Például, írja Görömbey, Gyalokaynéról (Gyalokay Mózes, főreáliskolai tanár felesége) elterjedt, hogy marosvásárhelyt már nem egy alkalommal aratott babért hasonló szerepekben. Dr. Jósa András a második darabban játszotta Jóízű Samut, aki a "fénypontja" volt az estének, ugyanis a történetből kifolyólag mindig más szerepben jelent meg, mely alakváltozások "frenetikus tapsokra ragadtatta a színtéri közönséget"³. Az előadás tiszta jövedelme 110 Ft. volt.

A második előadásra három héttel később, december 12-én kerül sor. Újabb két egyfelvonásos kerül bemutatásra. A beharangozóból kiderül, hogy a belépődíj körszékre 80, zártszékre 50, földszintre 40, karzatra 20 krajcár, s elővételben is váltható volt Polonyi József adóhivatali pénztárosnál. Jósa András a Kukli-prédikáció c. Moser darabban jeleskedik hordárként. A december 16-i rövid, első tudósításban ismételten dicsérik Jósát, aki mint hordár a következő rögtönzésével okoz derültséget: "Élénk tapsvihart kavart, midőn belépett és a váró teremben lévő utasokat e szavakkal hivogatta: " Nagykálló, Kálló-Semjén, Mária-Pócs - beszállani." ⁴ Hol van még ekkor a vasút Kállótól? Az 1881. január 6-i beszámolóból már az is kiderül, hogy a megyeháza nagytermét zsúfolásig megtöltötték a nézők, akik a környező településekről is érkeztek. (Kótaj, Sényő, Apagy, Levelek, stb.). Az előadás során nemcsak a Műkedvelő Társulat, hanem a helybéli Dalárda is szórakoztatta a nézőket. Az estét pedig táncvigalom zárta. Külön elismerését fejezi ki a tudósító Jósa Andrásnak azért, mert átengedte a színpadi kellékeket.