Az 1880-at megelőző időszakról csak elszórt adatokkal bírunk az amatőr színjátszás jelenlétéről.

Az egyik Kállay András, volt főispán visszaemlékezése - Régi dolgok, újabb idők, Nyíregyháza, 1907. -, amelyben arról számol be, hogy a család tagjaiból verbuvált szereplőkkel húsvétkor passiót adtak elő. A felidézett előadás szereplői között találjuk a Krisztust alakító Jósika Miklós írót, aki megerősíti az "úri" műkedvelő színjátszás meglétét azzal, hogy Emlékirataiban egy Kotzebue darab bemutatásáról ír. Mindkét visszaemlékezés a 1820-as, 1830-as évekre nyúlik vissza.

1863-ban - Jósa megérkezését megelőző évben - bukkan fel egy másik adat, amelyből arról kapunk hírt, hogy a Nyíregyházi Műkedvelő Társulattól a "kállói műkedvelők" díszleteket kérnek egy előadás erejéig. Az alku azonban nem jött létre, amelynél talán a két város rivalizálása is közrejátszott. Azt azonban nem tudjuk, hogy a kállóiak szervezet keretek között működtek vagy sem.

Dr. Jósa András 1864-ben érkezik a megyeszékhelyre, ahol az ekkor még igen szerény (mindössze nyolc ágyas) megyei szükségkórház vezetője lesz, amely ekkor még karitatív intézményként működik. Jósa, hogy a fenntartás mellett a fejlesztésre is gondolhasson minden eszközt igyekszik megragadni. Bizonyára az 1863-ban nyíregyháziakhoz forduló amatőr színészekre is támaszkodva még odaérkezése évében, 1864-ben megalapítja a Műkedvelő és Színpártoló Egyesületet, amelynek működéséről lányától, Jósa Jolántól tudunk meg többet (FELHASZNÁLT IRODALOM). Az egyesület előadásainak szinte összes szervezési feladata, írja Jósa Jolán, a fáradhatatlan Jósa Andrásra hárult. Kiválasztotta az előadandó darabot, verbuválta a szereplőket, betanította a szerepeket, beszerezte a szükséges kellékeket, ha máshogy nem ment akkor maga készítette el azokat, s mindezek mellett még fel is lép az előadásokon. Állítólag még néhány bohózatot, vígjátékot is írt, amelyek közül azonban sajnos nem maradt ránk egy sem. A szervezésben a legtöbb segítséget Divizy Lajostól, a színpadot is megjárt színésztől kapta, aki az egyre nagyobb kórház gondnoki teendőit látta el. A kállóiak, ahogy Jósa Jolán írta, alig várták egy-egy újabb darab bemutatóját. Jósa András ezen vállalkozásáról még azt is megjegyzi a szerző, hogy idővel a társulat díszlettárának híre ment, s a Nagykállóba érkező hivatásos vándorszínész társulatok nem hoztak magukkal díszleteket, kellékeket, mert tudták, hogy Jósától mindent kölcsönkérhetnek.

Nem tudjuk, hogy ebből pontosan mennyi az igazság. Mindenesetre Jósa Jolán állításait hitelesíti az a tény, hogy az 1880-ban létrehozott Nagykállói Műkedvelő Társulat első igazgatója maga Jósa András lesz.

Az 1864-ben alapított társulatról Jósa Jolán visszaemlékezésén kívül más forrás nem állt rendelkezésünkre. Így nem tudjuk pontosan, hogy ez az egyesület mikor szűnt meg, s azt sem tudjuk, hogy ennek a társaságnak mennyi köze van az 1880-ban alapított egyesülethez. A tudósítók szűkszavúsága miatt ugyanez a helyzet a Szabolcs c. hetilap híradásaival, amelyek nagykállói műkedvelő előadásokról szólnak. Talán nincs. Hiszen az 1872. május 12-i, majd július 14-i számban megemlített előadások szereplői között csupa úri műkedvelőt találunk: Kauzsay, Gencsy, stb. Ezekkel a nevekkel 1880 után már nem találkozunk a forrásokban.

Ugyanígy azt sem tudjuk, hogy a Szabolcs 1873. február 23-i számában megemlített "ottani műkedvelők"-ön (Nagykálló) érthetjük-e a Jósa-féle társaságot. (Sajnos itt még a nevek sincsenek felsorolva.) Ekkor Dálnoki Gaál Gyula közreműködésével a nagykállói amatőr színészek jónéhány előadást tartanak. A produkciók tiszta bevételét a Fővárosi Népszínház és az országos színésznyugdíj alaptőkéjének gyarapítására ajánlják fel.

A műkedvelő színjátszás tehát Nagykállóban a 80-as évek elejére már hagyományokkal rendelkezik. Az előzmények rövid ismertetése után fordítsuk figyelmünket ismét Jósa Andrásra, aki ott tevékenykedik az 1880. október 17-én ideiglenes vezetőséggel megalakuló Nagykállói Műkedvelő Társaság körül.