BEVEZETŐ

A XIX. század második felében gombamód szaporodó egyletek, körök mellett jelennek meg a műkedvelő társulatok. Ezek a színházi kultúra terjesztése mellett nagyszerű alkalmat biztosítottak egy-egy bál, vacsora, mulatság megrendezésére, valamint arra, hogy a város polgárságának elfojtott színészi ambíciókkal rendelkező tagjai "kiélhessék" magukat. Mindemellett nagyon lényeges szerepet játszott az a szempont is, hogy az előadások tiszta bevételéből jótékonykodhattak is.

Egy-egy ilyen műkedvelő előadás megrendezése ugyanis biztos anyagi sikerrel kecsegtetett (nem úgy, mint a hivatásos társulatoké - lásd a nyíregyházi színjátszás történetét Margócsy József, Katona Béla feldolgozásában - FELHASZNÁLT IRODALOM), hiszen az előadáson nemcsak a hozzátartozók jelentek meg, de azok is, akiket elsősorban a produkciót követő összejövetel vonzott.

Az amatőr színjátszás népszerűségére mi sem jobb bizonyíték, mint az, hogy a hivatásos színjátszás rendszeresebbé válása idején is, a megyei újságok hasábjain, számos olyan jellegű tudósítással találkozunk, amelyekben műkedvelő előadásokat harangoznak be, vagy ilyen előadásokat értékelnek.

A 80-as években műkedvelő társulatok rendezvényeiről kapunk hírt Nyíregyházáról, de a megye más településeiről, így Nyírbátorból, Kisvárdáról és Nagykállóból is, ahol 1880. december 27-én megalakul az "alapszabállyal bíró Nagykállói Műkedvelő Társulat" (FORRÁSOK). Ennek bölcsőjénél pedig ott bábáskodik dr. Jósa András, a megyei közkórház vezetője, akinek 1880-ra már jelentős tapasztalata van az efféle "társaságok" működtetésében.